Idézetek a csalódásról
Ő maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tűnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket.
A lemez újra rendesen forog. Csak nem azt a dalt játssza, amit kellene.
Nekem mért nem teljesülhetnek az álmaim? Ennyi az életem? Mit kellene másként csinálnom?
A mindenség titkát hiába űztem, még fix pontot sem találtam az űrben, csak egy gyöngyöt a tudás tengerében, az is eltört, mikor cérnára fűztem.
Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.
Szép az, ha az ember kezét kérik, de éppen nem felemelő, mikor a két kezeddel töröd össze a becsületes szívet, és ha akármilyen méltósággal viseli, ha jókívánságaival halmoz el, és ha barátságát ajánlja, mégiscsak kitessékeled az életedből.
Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák.
Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.
Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe? Azt mondjátok: "ne menj el", és mégsem álltok ki mellettem.
Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén.
Minden karácsonyi csoda a felnőttek hazugságában rejlik.
Az életek is úgy repednek meg, ahogy a jég. Személyiségek. Egyéniségek.
A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal.
Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.
Hiába van életed száz, vigyázz, melyik oldalra állsz! A cél a fontos, nem a rajt, és te is rájössz majd, ha Átver a látvány.
Facebook
Pinterest