Idézetek a csalódásról
A legfőbb emberi gyötrelem, ha törvény nélkül ítélkeznek rajtunk.
Az élet nem éri meg, hogy végigéljük.
Egy árulásra és félrevezetésre épülő világban az őszinteség felbecsülhetetlen kincs.
Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres.
Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.
Aki csalódik, az jobban becsüli a győzelmet.
Ami legvégül marad, nem mindig az, amit szeretnél.
Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.
Ami szép, az eltelik, és csak olyan jön helyébe, ami csúnya.
Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, hogy minden rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése.
Az Antikrisztus napjai ezek. Csillog a világ szörnyű arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe.
A fejem hátranyaklott, ahogy pofon vágott. Könny futotta el a szememet, de nem sírtam. Meg fogok halni, de nem alázkodom meg.
Van, aki csalódásainak építőkockáiból is képes a remény ingatag tornyát felrakni.
Minden mosoly az unalom ásítását takarja, minden öröm egy-egy átkot, minden élvezet a csömört, s a legízesebb csókok sem hagynak egyebet az ajkon, mint egy magasabb gyönyörűség megvalósíthatatlan ábrándját.
Az élet csalódásai közt oly jólesik gyönyörködni, ha csak gondolatban is, egy-egy nemes jellemben, egy-egy tiszta érzelemben és a boldogság képeiben.