Idézetek a csalódásról
Több bennem a kötelesség, több benned a hála, ha a szív gondolkodik, nem nagyon jut idő másra. Több benned a csalódás, több bennem a méreg, ha a szív szalutál, már nincs benne élet.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? Mért fáradnak el a rohanók? Mért rág szú-módra szét a tenger Karcsú, viharra teremtett hajót?
A lét tegyen rendet, ne a halál!
Korán megtanulta, hogy a sírás nem vezet semmire. Azt is megtanulta, hogy ha bárkinek felkeltette az érdeklődését az élete, és az illető úgymond elkezdett odafigyelni rá, annak sosem lett jó vége.
Valószínűleg mindnyájan félünk valamennyire a nagy szavaktól. Olyan rettenetesen sokszor hazudtak már általuk. Talán az érzéseinktől is félünk. Már nem bízunk bennük. (...) Mégis szükség van rájuk. Különben hogyan lehetne élni?
Pillám alatt összetört ezer álom s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már. Túlságosan ragyogsz, eleven álom, s szerelmedet elbírni nem tudom már.
Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.
Ha a halottak idővel visszatérhetnének családjuk körébe, sok csalódás érné őket.
A méz is Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.
Sosem fogom tudni, hogy valóban engem kívánnak-e, vagy csak beérik velem.
Újra egy generáció lehanyatlóban, Kik életet adtak másoknak és reménykedtek az újban, A valós szenvedések, miket átéltek, Az újaknak már csupán filmek.
Olyanformán érezte világát, mint aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de decemberben.
Nem számít, hogy az ember hányszor bánt meg másokat, az egymás iránt érzett szeretetük nem hiábavaló.
Nincsenek csodák, az élet megy tovább, a múltam semmi más, egy kettétört világ.
Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.
Facebook
Pinterest