Idézetek a csalódásról
Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Gyermekként álmodtam, és azt hittem, úgy lesz, hittem az életben, és nem fájt a szívem. Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet, és semmi sem bántott.
Ha valamelyikük akármilyen hatásra (...) felnőtté válik, már csak idegesíteni fogja partnere gyereklelkűsége, a másik riadtan nem érti, hogy mi történik, és csalódottan eltávolodnak egymástól.
Az is szörnyű, ha elveszted a hited az emberekben, de még rosszabb, ha úgy érzed, minden csakis rossz véget érhet.
Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.
Ismerlek jégen, bálteremben, Szalonban, utcán, mindenütt, Tudom, hogy üres szíved, lelked, Fagyod egy vulkánt is lehűt. Te mindig csak ragyogni vágyol S örülsz a hóditás felett... Sajnos! csak akkor tudtam mindezt, Hogy jégre vittél engemet.
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.
A múlt meghatároz bennünket. Jó okunk lehet rá, hogy szökni akarjunk előle, vagy a benne lévő rossz elől. De csak úgy szökhetünk el, ha valami jobbat tudunk hozzá tenni.
Saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.
Vera nem tudott lemondani álmai férfijáról, akihez örök szenvedély láncolta eloldozhatatlanul. Reményhagyottan, tétován lézengett az életében, űr vette körül, amit csak a fájdalom és a gyűlölködés töltött ki.
Ha a világ hátat fordít neked, fordíts te is hátat a világnak!
A csalódások leküzdésére a legalkalmasabb eszköz a munka.
Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes szinekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, multból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá.
Vége lett mindennek, amit én a jövőtől reméltem. Vége lett annak is, amilyen én azelőtt voltam. Azt hittem, előbb-utóbb majd túlteszem magam rajta, és meg is próbáltam, de aztán egyáltalán senkit nem érdekelt, ki vagyok én valójában. Egyetlen férfi sem volt kíváncsi rám, én meg bebújtam a csigaházamba. Erre én ezen a hétvégén jöttem rá, és ezt a felismerést még mindig nem egészen emésztettem meg.
Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen.
Facebook
Pinterest