Joanne Harris

A halál az új ételkülönlegesség; szeretünk olvasni róla anélkül, hogy magunk is belekóstolnánk.

Más jelmez itt, más helyszín ott: a mesék nem halnak meg, csak minden nemzedékkel újjászületnek egy más korban, más nyelvezettel.

Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körülbelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári büntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyűlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerű problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek.

Vajon a tűz, amin megsütöttük a húst, mennyiben különbözik a gyújtogatáshoz használttól? És eszerint nyersen kéne ennünk a húst?

Itt az ideje bevallani saját magamnak, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet észérvekkel befolyásolni, hogy a szerelem nem döntés kérdése.

Szíved vágyának ára a szíved maga.

A szív nem változik. Hazudhatsz, remélhetsz, áltathatod magad - de a végén nem menekülhetsz az elemek elől, amik közé születtél.

Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.

Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.

A világ szabályait és törvényeit a blöff és az önteltség ugyanazon bizonytalan hálója tartja fenn.

A bank ernyőt ad, amikor hét ágra süt a nap, és amikor esni kezd, visszaveszi.