Idézetek a csalódásról
Az ember mindig csalódik. De a csalódás néha nagyon jó, mert hasznosan gazdagítja tapasztalatainkat a világról, az emberekről, s elindítója lehet egy bennünk meginduló folyamatnak.
A megalkuvások csipkedik szét a lélek tisztaságával az életkedvet is.
Minden jótett elnyeri méltó büntetését.
Soha többé nem megyek a szívem után már, Egyszer elhittem a mesét, hittem, tárt karokkal vár, Amire vágyom, miről álmodtam, Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban.
Amikor a fájdalom elmúlik, jön a helyére a harag. Aztán amikor a harag is kifutja magát, érkezik helyette a magány. Az érzések végtelen körben követik egymást, az egyik elveszett érzés helyére mindig jön egy másik.
Ha bármelyikünk is azt képzelte, hogy valami nagyon különleges kezdődik el kettőnk között ezekben a percekben - nyilván mindketten ezt hittük - le kellett szállnunk a földre, mert pillanatok alatt kiderült, hogy ugyanott tartunk, ahol abbahagytuk.
Ha az ember hosszú ideig ragaszkodik egy elhatározáshoz, és hirtelen be kell látnia, hogy nem tudja keresztülvinni, akkor ez a legrosszabb esetben megrázkódtatás, de minden esetben legalább csalódás.
Hányszor így volt már: hiába vártam az óvatos lépéseket, csak a csend nőtt bennem, te elmaradtál.
Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?
Csak lemaradok folyton. Így hát soha nem tudom meg, miről.
Ez a legszörnyűbb a felnőttkorban - és erre csak most kezdek rájönni -, hogy mire az ember megkapja, amire egész gyermekkorában vágyott, a dolog feleannyira sem csodálatos, mint hitte.
Az élet elkerülhetetlen csalódásokat hoz. Az emberiség egész történetében nem talál egyetlen embert sem, akinek ne lettek volna nehézségei, aki elé nem tornyosultak akadályok, akit nem ért valami kellemetlenség vagy csalódás.
A csalódások olyan fájók, hogy ugyanazon kívánságunk későbbi teljesülése sem feledtetheti: a boldogság örök elvesztéseként raktározódnak el.
Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük.
Van helyzet, melyben kívánságunk betöltése fájóbban hat reánk, mint a visszautasítás.
Facebook
Pinterest