Utassy József
1941. március 23. — 2010. augusztus 27. József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő és műfordító
Nem vagyok hívő. A világban, a mindenségben hiszek, nem Istenben. Ugyanakkor a művész számára Isten az első és utolsó metafora.
Állok itt most kiraboltan, szerelemből száműzötten, félig élve, félig holtan, állok árván, megraboltan.
Ne rettegj, ha foggal fenyeget gonosz vád, mert én átmosolygom jókedvemet hozzád!
Szobám a csöndé. Kiabálnak agyamban gondolataim.
Didergek hiányod
hidegében.
Pillámon a könnycsepp
megfagy.
Gitár, ha pengetlek, mért fájsz? Cipő, ha sétálunk, mért sírsz? S ha begombollak, te szép ing, mért kapkodok levegőért?
Jégvirág, jégvirág, ne szépítsd nekem a világot, úgyis rád lehelek, s ha belepusztulsz is: kilátok!
Szobám cella. (...) Hogy nélküled mégis kibírjam itt: előhívom csókjaink negatívjait.
Hitető égbolt! Várok alattad árván. És nincs szivárvány.
Ki a hatalom szekértolója: előbb vagy utóbb a bakra vágyik.
Sietni én sosem siettem. Gondoltam, megvárnak a dolgok. Hiába volt sorsom kietlen: boldog voltam, boldog és boldog.
Befelé zokogsz. Dideregtet a bánat. Könnycseppkőbarlang.
Facebook
Pinterest