Gergely Márta
1913. március 28. — 1973. május 22. József Attila-díjas magyar író és szerkesztő
A boldogság olyan, mint a szeretet, amit szintén ki kell érdemelni. Az ember nem követelheti a boldogságot.
A férfiak csak mondják, hogy az egyszerűség meg a szolidság tetszik nekik. De a nyavalya azért a nőért töri őket, aki modern, csinos és divatos.
Még mindig jobb, ha párja van az embernek, mintha lakása van... ha már nem lehet mind a kettő.
Minden embernek van két válla, de Szöszinek három van; a jobb és bal vállán kívül van őneki egy lelki válla is, amit magában szokott rángatni, olyankor, amikor nemkívánatos dolog jut az eszébe. Miért van az, hogy az ember sokszor gondol olyasmire, amire pedig nem akar? Miért nem parancsolhat valaki a tulajdon fejének? Bosszantó és helytelen. Arra, hogy mit mond az ember, hogy mit árul el abból, amit magában gondol, többé-kevésbé tud ügyelni. De mennyivel egyszerűbb volna, ha már a gondolatainak is parancsolhatna.
A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.
A barátnők csak arra jók, hogy csalódást és keserűséget okozzanak az embernek. Kislánykorában volt egyszer egy barátnője (...), most végezte a harmadik gimnáziumot, ott laknak velük egy házban, de olyan messze van tőle, mint a hold. Vagy még annál is messzebb. Mert lehet, hogy a hold és a föld hamarosan összeköttetésbe kerül egymással, amióta a sok szputnyikot (...) küldözgetik felé. De Som Gizi és ő sohasem találnak többé kapcsolatot.
Semmi nem jó, ami eltér az átlagtól. Ha az ember jól körülnéz, azt látja, hogy a legtöbb ember eltér valamiben az átlagtól. Mindenkiben van valami extra. (...) De hát akkor hol vannak az "átlagemberek", akikhez folyton-folyvást hasonlítjuk magunkat?
Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?
Van mindenféle szó. Szúró, sebző szavak, és simogató, gyógyító szavak is. (...) Hát ha a bajt szó okozta, akkor miért ne szerezhetne békét ugyancsak egy szó, egy másik? Csakhogy (...) nem találja azt a szót. Ha tudja is, hogy van ilyen, ugyan hol keresse? Még talán fűszál és bogár sincs annyi a világon, mint amennyi szó van. És ezek a szavak még színjátszóak is, mást jelentenek, aszerint, hogy ki mondja őket, kinek, mikor, miért. (...) Néha a saját kimondott szava köti gúzsba az embert. A szó uralkodik a gazdáján, ahelyett, hogy az ember uralkodna a szaván.