Vers
az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.
Lángba mártottad életem,
s most jégbe dermedt pusztába veted.
Te - ezt vétetted ellenem!
Szerelmem, én - mit vétettem neked?
Minden eltévedt érzés elvett
tőlem inkább mint adott
megszenvedtem a legszebb szerelmet
is korrupt emlékek áldozata vagyok.
Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül!
Szépen, gyengéden és erősen!
De nézd meg, hogy kit,
Mert a csalódás a földre terít.
Új nap, új hold,
új csillag, bár én
nem változtam,
neked mégiscsak voltam.
Egy rég lehullt fény,
ma már se hang, se kép.
Ó szerelem, segíts hát megint
A sors szomorú cselszövéseit
Darabokra zúzni, s aztán
Újragyúrni vágyam szerint!
Ki attól féltem, elveszítlek,
megtartani már nem akarlak.
Fellázadó ön-védelemmel
visszakérem magam magamnak.
Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan.
A szív összesöpörve,
A Szerelem elcsomagolva,
Nem fogjuk használni újra,
Csak egy Örökkévalóság múlva.
Ezt a szerelmet
minek szeressem?
Gyulladó virágok
virradatában sem hozta
föl bennem a Napot.
Szerelem - örök nap,
Öröme mindennek -
Egyedül szivemben
Ostora istennek!...
Szeress valakit.
Nekem nincs senkim.
Akit szerettem
az éjjel megcsalt.
Facebook
Pinterest