Emily Dickinson
Nem kétlem, akkori magam Énhozzám méretett, De mostan ügyetlenül áll, Kinőttem énemet.
Ne hidd messzinek, mi lehet, Bár közbül az alkonyat - Se szomszédnak a közelit, Messzebb van, mint a nap.
A siker annak édes, Kit kerül a siker. Megbecsülni a nektárt, Ahhoz szomjazni kell.
Mivel nem vártam nyugton a halált, Így fékezte jöttét hozzám. Kocsija csak bennünket vett fel, És az örökkévalóságot.
Ember nem színlel görcsöt; mímelhetetlen a fájdalom.
Nem kell sírkamra vagy szellemjárta ház ahhoz, hogy az embert kísértse valami. Az elme útjai a valós helyeken túlra vezetnek.
Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra.
Az ember egyetlen megőrzött titka a halhatatlanság.
Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába.
Tollas kis jószág a "remény", Lelkünk ágára ül, Fújja szövegtelen dalát, És sosem némul el.
Facebook
Pinterest