Vers
Mindig azt hittem,
sírva nézek majd vissza ránk, aztán nevetek,
de azt soha nem gondoltam, hogy nevetve
nézek vissza, aztán sírok.
Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog.
Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon
tenyered simítása az arcomon
ajkad az ajkamon
most is úgy érzem mintha
mintha...
Az elárvult szeretőt
Megtalálhatja egy új szerelem,
Ám a nyakat, mely egyszer eltörött,
Már nem rakhatják össze, sosem.
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.
Nem gondolok ki semmi újat,
hagyom jövőm, s veled a múltat
idő kútjába elsüllyedni,
hozzád többé már nem köt semmi.
Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom,
de mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.
Nem tudom, hogy én neked ki voltam,
de önmagamra úgy tekintek, mint aki
mellőled emlékbe itt maradt.
Elmentél
és én még mindig akartalak
pedig olyasvalakit érdemeltem
aki maradni akart.
Facebook
Pinterest