Mezey Katalin
1943. május 30. — költő és író
A szó erőtlen. Ha szép, hímzés csupán a lélek szőtte erős szöveten. De ha a szövet szétfoszlott, molyette, nincs mit csodálni a hímzéseken.
Emlékek ingei, ruhái, még meddig látlak titeket, meddig fáj - ha moslak, vasallak - a nem múló emlékezet?
A sivár kezdet és a sivár vég között tarkán megrakja asztalunk a Sors, hogy legyen mitől a szívnek fájnia, s legyen mitől fájdalmas a búcsú.
Ki attól féltem, elveszítlek, megtartani már nem akarlak. Fellázadó ön-védelemmel visszakérem magam magamnak.
Olyan közel engedtelek magamhoz, hogy már végképp sosem fogom megtudni: ki vagy.