Vers
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg a kenyered és adj belőle. Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.
Mulandó minden, buborék és pára, Ne adj, ne hajts a szerencse szavára. Jólét, öröm: árnyék a tenger habján, Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.
Két szemem rojtos függönyét lehúzom, Ajkam ívelt kapuja sem nevet, Lezárom nappalom. - S mint rozsdás zárban az öreg kulcsot - csikorgó kínnal megforgatom szívemben a neved.
Mi is a szeretet?
Nem értékes holmi,
szeretettel nem tudsz
semmit birtokolni!
Hiszen a tulajdon
a gazdája rabja,
míg a szeretet
a szabadságot adja!
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.
Keresd az örömöt! Ott van körülötted! Szépséget találni, hidd el, nem nehéz! Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted! Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek.
Én sose szerettelek, és sose akartalak; csak mindennél jobban, s mert mindennél jobban, ezért az ijedtség, s az, hogy eldobtalak.
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
Hold, ki magad vagy a Változás: Varázstükörben Tükörvarázs: - máskor meg ugyan mi több, mi más, kihűlt tükörtojás...?!
Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb,
hogy hazugságtól hazugságig vezet,
és saját mocskát átragasztja rám is -
de csak bírjam ki a feltámadásig.
Olyan közel kerülni hozzád Hol nem érezni már a súlyát másnak Csak testedét mikor meghaltál S lepelnyi terhét a feltámadásnak.