Vers
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy: egyetlen, az élethez nekem... Reáfűződtél a szivemre, nyakamra s ragyogsz az életemen...
Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...
Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...
Olyan picinyke asszony az anyám, hogy bizony fel kell néznie reám... S mikor lehajlok öleléseér' fejem akkor a csillagokba ér.
A fedezékben a vadász Száz kamuflázs közt csúsz és mász, Még hápogást is imitál, Hogy hasson a csalimadár. Így pörgeti felnőtt agyát, Hogy rászedhessen - egy kacsát.
Álmokat ne kergess. Véget ér az álom. Vágyakat ne űzzél, mert soká kell várnod És, ha több után futsz, mint az Isten mérte, Könnyel fogsz fizetni, fájó könnyel érte.
Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet, Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett, Szeretlek én, mint fészkét a madár, S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
Most nagyon széthullóban van minden rosszak a föladott végszavak innét nem lehet folytatni az előadást a bohóc a nyílt színen sírja el magát.
Úgy kezdd hát el mindenegy másnapod - hogy békén elviselhesd - miként az együgyű, aki semmit se tud még, vagy mint a bölcs aki már mindent rég elfelejtett.
Hazugságra pedig ne kényszerítsetek és ne hajszoljatok odáig hogy az igazat kelljen kimondanom.
Minden ember egyenlő Minden ember egyenrangú Hát... nem tudom... lehetséges De semmi esetre se kényszerítsünk senkit egyenlővé De semmi estre se fokozzunk le senkit egyenrangúvá.
Amiért élni jó volt még nem lesz rossz meghalni attól hogy élni rossz volt a halál nem megoldás.
Három asszony. (A többi nem számított.) Volt három asszony - aki nem "számított"...