Vers
A harmadik pohár után már sejti az ember hogy a szerelem mindig magánügy egy ember ügye azé aki szeret.
- Ó, értsd meg hát a szó vetületét! -Ha azt mondom - mert az vagyok rég - "éhes" nem azt jelenti: "jöhet az ebéd," még azt sem, hogy: "három napja nem ettem" de a hiányt, hogy - mért nem vagy mellettem!
Végül is elfeledlek. - Éppen úgy, Mint annyi mást: - fontosat, napi gondot, (Mert az voltál.) - S mint mellékest, bolondost, - Egy nap a kettőnk ügye is avult, Dohos, molyrágta, ronggyá foszlott múlt lesz!
Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet.
Nem vettétek még észre hogy minden örömötök két bánat közé ékelődik? Ezért tűnik nékem mindig úgy minden mosolyotok kezdete mintha éppen akkor hagytátok volna abba a sírást - s minden mosolyotok végén mintha már ott fuldokolna a következő sírás kezdete.
Ne siránkozz. De ne is örülj. Ne hallgass. Ám ne is kiáltozz. Ne áldj senkit. És ne is átkozz. Ne könyörögj. Ám ne is könyörülj.
Ameddig élek ne gondolkodjatok helyettem - ameddig élek hgyjatok szabadon tévednem.
Akit az Isten elhagyott: az hagyja el az embereket. Aki nélkül megvan az Isten: az emberek is megvannak anélkül.
Örökké várlak, és mégis
minden érkezésed rajtaütés.
Én a múló időt már rég nem
órákkal vagy napokkal mérem,
hanem az egyik vagy a másik
elválástól az új találkozásig.
Nem is mi örülünk, barátaim,
s nem is mi vagyunk tán szomorúak,
hanem csupán megtörténik velünk
az öröm is meg a szomorúság is,
meg az, ami olyan csodaszép?
Meg az, hogy elmúlik.
Egy életen át az öröm hiányzott! - Mit az örömtelen sosem feledhet. - Hisz még a boldogságból is épp az öröm hiányzott!
Jajj az egyedülállónak nem segíti fel senki elestéből nem melegíti senki ha feküdni tér akire ha reátörnek nincs aki figyelmeztesse hátát óvja az alattomosaktól Jajj az egyedülmaradónak.
Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán, vagy pusztára? (...) Akár erdő, akár folyó, gyönyörű a vakáció!
Facebook
Pinterest