Vers
Ketten gázoltuk ér vizét délben, meg délután; most közénk tenger nőtt - nem úgy, mint hajdanán.
Csillagos kisasszony, mit nézsz a szemembe? Talán megszerettél ifiú létemre? Koppants kamarádba, Hozz ki egy pár tojást, s tedd a tarisznyámba, Egy pohár pálinkát es az üres hurkámba!
Most jövök keresztül nagy hideg havason, Tizenötödik napja, hogy mindig utazom. A Jordán vizéből egy kis üveget hoztam, Melyben az Úr Jézus - megkeresztelkedett. Azt hallottam, egy virágszál el akar hervadni, meg szabad-e locsolni?
Eljöttem hozzátok ifjú létemre, Hogy harmatot öntsek a tű szívetekre, Mert ha meg nem öntlek ezen esztendőbe. Szépet nem virágzik nékünk jövendőbe.
Tavaly húsvétkor még nem volt kicsi székem, Édesanyám tüzelte el, az idei télen. Egy év alatt nagyot nőttem, kis székre sem állok, innen lentről locsolgatok, s csupa jót kívánok!
Kerülöm az embereket; Mert az embert szeretem, S félek, hogy az emberekért Az embert is megvetem. Félek, hogy a tiszta érzés, Melytől szivem melegül, Ezer visszás indulatok Fertőjében elmerül.
Porból vagyunk, porrá leszünk, Egy pillanat, fényes jelenség, Öntudatos, szép életünk.
Tudtomon kívül minden évben elmulasztottam a napot Amikor az utolsó láng majd int nekem.
Bizony megesnék e szép világon Még több szomorú csúf dolog - Ha nem volnának csupa türésből, Egyszerüségből, hitből, hűségből Alkotott - angyalasszonyok.
Mily mennyország üdve volna Karjai közt föleszmélni, Föleszmélni, meg nem halni, Csak vele, csak neki élni!
Megtanitlak ugy szeretni A hogy' nem tud szeretni senki, A hogyan ember nem szerethet itt lenn, A hogyan nem szerethet más, csak - Isten! A csókom: tűz - és láva: ölelésem. Elolvad rablánczod szilaj hevében. Csak megragadlak, átölellek s meglásd: Megváltjuk mert - szeretjük egymást!
Életem bár Fékezhetetlen vad patak, - Benne virágok ringatóznak S csillagsugárok játszanak...
...A virág elhervad s elröpül az illat És üres marad a gyöngy-teli kebel... Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat, Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!...
Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.
Facebook
Pinterest