Vers
Ha félreismer a világ, És nincsenek barátok, És azt gondolod, hogy a hiba Talán benned van, Ne változz meg! Ne változz meg! Maradj, amilyen vagy! Várd ki a végét a dolgoknak! Mindenkit lehet szeretni valamiért.
Senkinek se jut eszébe, hogy akarnál, csak ha már annyira akarsz. Annyira akarni, annyira tekerni, hogy már nem lehet eltakarni azt, amit nem lehet szeretni. Csak azt tudnám feledni.
Megoldást kínál az ész: ha félek attól, hogy el foglak hagyni, csak bonyolultabban félek attól, hogy elhagysz.
Jobb az egyenes, mint a görbe. Ezt sugallja a józan ész. Ám ha beállsz öklözőnek, jobbegyenestől jobb, ha félsz.
A tekinteted, hangod elhagy sajgón, Csak ritkán látom és elvétve hallom, S a nőt, a bennem cserepekre törtet, Rakosgathatom - nem áll össze többet.
Akartam: menj. Akartam, hogy maradj. Az első óhaj ért el hamarabb, Nem nyűgözött a néma második. Miért? S miért maradtál volna itt?
Még hiszek abban, ami nincs. Még hiszek abban, ami jó. Hogy betéved és elvarázsol váratlan a nem-várható.
Szomorú ünnep az, ha látlak. Ahogy az éjszakádba elmész, vacogó árnyékodban elvész a varázslat.
Ha bilincsként nem kényszerül elmédre bűnös gondolat, szennyes, fertőzött képzelet, - akkor vagy igazán szabad!
Lehullsz majd, nem másképp, ahogy Elszáradt levelek hullnak le a fákról; Meghalsz majd, nem másképp, ahogy Legszegényebb szolgáid halnak.
Lét istene himnuszában színeivel mindent felold, ajándékát - virágokat babusgasd, csókokkal szagold! Mint minden, elfonnyad ez is, így némul el lelkitusád. Feledni - lassan fájni fog ifjú korod meddő Májusát.
S ha majd jő a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében.
Ha már elvetted ifjúságomat, Ha vágyam nincs már, tüzem lelohadt, Ha rámfújtál és lángom kialudt, Fújd szét, uram, a megmaradt hamut!
Facebook
Pinterest