Vers
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Köszönöm neked, köszönöm,
A bánatom, az örömöm.
A nappalt és az éjszakát,
A hajad édes illatát.
Kék eres finom kezedet,
Mely szerelembe vezetett.
Veled alszom, s veled ébredek, És mégsem vagy ott; A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad - de csak a közönséges levegőt érintem.
Életet adtál, Uram, s betellett, az jön majd el, amit sohasem vártam, ha nem illet irgalmad és kegyelmed.
a világ fekszik mozdulatlanul felforr az öröm a várakozás királynői méltóságával a különleges nap ahogy elénk vonul (...) s én is imára hajtom homlokom hogy önnel örök társ vagyok a különleges napon hadd köszöntöm s kívánjak boldog születésnapot
Hajoljatok meg a végtelen sors előtt! Mert az ő hatalma zabolátlan, örök. Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet, s kárörvendőn tombol ravatalod fölött. Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel ledönt nagykegyetlen a fekete sírba: a temető minden fájára az ember kudarca s a sorsnak győzelme van írva.
Estente meghalunk az ágyba, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk - önmagunk.
Ha durcás kis arcod Egészen az arcomra Fekteted, Te, én kicsi lányom: Nem bánom: Csak a könnyeink folyanak össze.
Nem kellenek a megálmodott álmok, Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj, hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok.
Ki társam lenne, nekem nem kell S vágyottam nem vágy társul S aggulok éhes szerelemmel.
Facebook
Pinterest