Vers
Maradjon meg az én nagy álmom Egy asszonyról, aki szeret S akire én örökre vágyom.
A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen.
Nem baj, ha szűk a kapu, s ha a tekercs bármit ró ki rám, magam vagyok sorsom ura, lelkem hajóján kapitány.
Az éjből, mely úgy hull felém, Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért, mely meg nem hajol.
A Gondolat egér rág agyamban. Ismeri éléskamrámat és a morzsát. Élősdiek! Gyűlölöm az élősdieket.
Magyar múltam, mesés múltam, Letörhettek akárhányszor, Mégis, mégis messze, messze Jövendőkbe fennsugárzol.
Te a jelen vagy, az alma, nyúlj érte fel a fádig, fogd kezedbe, sugárzik, mint valami csillag, no, tépd le, harapj belé és vágj fütyörészve további útjaidnak.
Kert az élet: de rózsáit Óva kell s vigyázva szednünk, S a tövistől, hogy kezünket Meg ne szúrja, - őrizkednünk!
Az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.
Sose szeresd annyira, s úgy önmagadat, mint amennyire téged mások utálnak Légy kíméletes magaddal, ha mindenki bánt Szenvedj, ha mindenki dicsér Ne szaladj az után, amit lehetetlen kikerülni Körülötted minden lényegesebbnek más és más a keresztneve, de egyetlen családneve van: "Jön ő magától".
Az életed a te életed. ismerd meg, míg éled. egy csoda vagy, és az istenek sóvárogják a gyönyört benned.
Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Facebook
Pinterest