Batsányi János
1763. május 9. — 1845. május 12. magyar költő
Emlékezzél a mult időre, Ismérjed a jelenvalót; S értvén az újat és az ót, Vigyázz, figyelmezz a jövőre!
Hamar elvész, a mi hamar kész; S a mi kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér.
Kert az élet: de rózsáit Óva kell s vigyázva szednünk, S a tövistől, hogy kezünket Meg ne szúrja, - őrizkednünk!
Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható.
De ki állhat ellent halál hatalmának? Ki mond ellent az ég szent akaratjának? Ah! valakik egyszer, az élet urának Örök tetszéséből, lételre jutának.
Ha még soká szeretlek-e, Könnyes szemekkel kérdezed, Természet édes gyermeke! Bús szívemet mint vérezed... S hát vélheted dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem, Ah, csak tebenned lelhetem Fel mindenem.
Vidulj, gyászos elme! megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág.