Vers
Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk!
E szerelemhez nincs közöd - bár érted sarjadott - csak mint az árulónak ahhoz kit föladott!
Meg kell fejtenem, ki vagy, mit akarsz velem, mennyi benned az áhítat, a barátság, a szerelem?
Az a megindító, szerény Hit kell nekem, a bizonyos, hogy Becsülettel gürcöltem én.
Nem az utcákon, bennünk száguld veszettül szirénázva, mibennünk vált a lámpa sárgára, zöldre; tágult pupillánk transzparense int legelőször szabadot megkönnyebbülten, látva, hogy nem minket ért a balszerencse.
Kívánhat-é ember többet: derékaljnak szülőföldet s két cserefa tömött árnyát szemfedőnek.
a legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal
Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék.
Facebook
Pinterest