Vers
Ürül a lélek a síráskor ürül a bánattól ürül a magánytól ürül a gyásztól ürül az elfojtástól ezért hát sírjatok sírjatok születéskor sírjatok halálkor sírjatok mindig ha szerelmet láttok.
Amikor elhagytalak ugyanolyan egyedül maradtam mint veled voltam de ez így most mennyivel igazabb.
Kérem az elengedést kérem hogy legyen vég kérem hogy ne legyen remény ne legyen újrakezdés ne legyen küzdés kérem a búcsút kérem a békét kérem a csöndet kérem az árnyékát az egyedüllétnek.
Amikor nem jöttél ma sem mint tegnap hát én szétszórtam magam a levegőnek a földnek meg a napnak szanaszét az agyam a lelkemből ami még maradt s ahogy ott szálldostam csöndesen bámultam mint kel át rajtam a vadnyugat.
A mosógép hangját hallgatta elképzelte hogy tengerpart hogy ruha helyett a hullámok csapkodnak így élte túl hogy nem nyaral.
Amikor már ismertem az összes hazugságod az összes tagadásod az anyád lettem aki ápol a terapeutád aki gondoz a papod akinek gyónsz a nőt kezdtem melletted hiányolni magamból.
Hajszálanként megy ki belőlem az élet ez lesz a nyár amikor megöregszem a következő évben kendőt kötök mégiscsak egy perc annyi volt a minden.
Mindent lehet az ember szabad a gondolatok önzetlenek a tettek önzőek de mindezt szar zenére mégiscsak vétek.
Falhoz állítom az Istent és arra kényszerítem hogy visszaadjon minden hitet amit elvett tőlem amióta tiltott abortuszával világra erőltetett.
Az a szerelem (...) amikor annyira szeretnek hogy a lábujjaid is kivételesek lesznek.
Szerethettél volna évi 365 napon át reggel és délben és este és éjszaka ott voltam és sírhattál is volna belém minden hajlatomba és nevethettél minden hajszálamba és sóhajthattál mesélhettél kérhettél volna akármit akárhogyan megtettem odaadtam volna de nem tudtam kettőnk lenni egymagam.
Máról holnapra az élet ennyit ér a csoda egyetlen pillanat az elmúlás folyamat te benne vagy.
Facebook
Pinterest