Vers
A halál miatti elkeseredés Elpusztította magát a szeretetem tárgyát, Ám a halál ténye Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Mindenszentek ilyen ünnep Kijár hát a tisztelet Azoknak, kik nekünk voltak De velünk ma már nincsenek.
Istenem! oly sokan a haláltól félnek! - Engemet elkábit ez a tenger élet, Hiszen nincsen halál a nagy mindenségbe', Csak élet, csak élet, - nincs kezdete, vége.
Sejtem, tudom, hogy nincs halál!... Amint lejár a földi élet, A láthatatlan tűz: a lélek Lobogva más csillagra száll.
Elég volt a gyász, a dal. Ami megholt, föl nem támad. Haszontalan minden bánat! Haj rá étel, dal, ital.
Nincs sérelem oly szörnyű, mérhetetlen, Mint melylyel nő minket halálra sért. De nincs oly jaj a mélységes szivekben, Mit női szív szeretve meg nem ért.
Hányat sóhajtasz lépésenként amikor elhagyod a lakást és hányat lépsz sóhajtásonként amikor már vissza sem fordulsz?
Mire egyszer hervadás jött - Vissza nem tér a tavasz, Jöhet ismét más helyébe. Szebb talán, de mégsem az!
S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz -
S e halk, mosolygó hervadás -
Ez az a régi, bús történet,
- Történetünk ez, semmi más.
Végezzük hát be; - te mosolyogva
Hozd a halált, a dért, fagyot;
Én meg miként fü, fa, virágok,
Szépen, csöndesen meghalok.
Feledd, feledd a képzelt szép világot, Nézd a magast, a fénynyel telt eget, Vagy édesb tán a végtelen üdvénél, Könyezni multad romjai felett?
Sebesebben fut az idő, Minél messzebb haladunk. Rohannak velünk az évek; Ha lefelé visz utunk! Még sem tudjuk, még sem értjük E sietség mit jelent! Mindig a jövőre várunk, S elszalasztjuk a jelent!
Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,
Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.
Jőj, óh emlékezet!
Hozd vissza a tavaszt, a nyiló virágot,
Hozd vissza a multat, a szép ifjúságot,
A meleg napsugárt, a meleg érzelmet,
Hozd vissza a hitet, a reményt s szerelmet!
Oh te legszebb álom! te legszebb valóság! Te legédesb bánat, - te fájó boldogság! Te feltalált pokol, - te elveszett éden! Te fenmaradt sugár az elborult égen: Imádva borul le te előtted lelkem: Te legszentebb emlék - oh első szerelmem! Soha nem feledlek!
Facebook
Pinterest