Pál Dániel Levente

Az idegengyűlölet - gondolom, máshol is, bárhol a világon - akkor tör felszínre, amikor a kialakult és megszokott bizalmatlanság szimbiózisát váratlanul és hirtelen megzavarja valami külső hatás. Ilyen lehetett az afrikai medikushallgatók megjelenése a hetvenes-nyolcvanas években, és ilyen volt például pár évvel ezelőtt a menekültválság pár nyári hónapja is.

A jó ötlet (...) olyan, hogy terjedni kezd, és sporadikusan szétszóródik az utcákon.

A jó szóval kell tanítani, a szó megmarad az emberen, akkor is, amikor már kihullottak a fogai, amikor már kihullott a haja is. Ezt jegyezd meg, ezt az igazságot!

Osztályozni (...) egy pedagógusnak sem szabad (...), mert nem tudhatja, mi van abban a gyerekben, azt meg főleg nem, hogy mi lesz vele.

Minden csak egy állapot, amit az Úristen ad nekünk, és mindenkivel minden előfordulhat.

Semelyik szakmát nem kell lenézni, mert nem tudod, ki a jó ember és ki a rossz. És sokszor ott van jó ember, az segít rajtad, akinek nem is köszönsz. Ezért mindenkinek legyetek szívesek előre köszönni. Nem tudjátok még, de most mondom nektek, hogy ez nagyon fontos: köszönjetek mindenkinek előre. Ezt szeretik az emberek, és nem tudjátok, hogy majd hogyan hálálják meg ezt nektek.

Ha sírok, akkor a könnyeimmel lemoshatom magamról a halált, de legalább a szagát. És holnapra minden könnyebb lesz!

Elfogadjuk egymást, amilyenek vagyunk, erre tanított anyu is, van elég baj az életben enélkül is, abból meg ne csináljunk gondot, amilyennek az Úristen teremtett minket.

A szem a lélek tükre és a test térképe.

Ilyen az élet, ilyennek teremtette a Jóisten, és bármilyen is legyen, nem arra való, hogy azok, akik nem szenvedtek tizedennyit sem, megítéljék a maguk erkölcsei szerint, a maguk hályogos szemüvegén át.

Hányat sóhajtasz lépésenként amikor elhagyod a lakást és hányat lépsz sóhajtásonként amikor már vissza sem fordulsz?