Vers
Ha, mig részeg vagyok: boldog Volna a hon csakugyan, Bár örökké kéne élnem, Fiuk, nem láthatna éngem Soha senki józanan.
A szeretet erő, Ha kihűl, visszasugárzik a napba, - És szeretteink lelke érkezik Sugárhajón Mindennap reggeliző asztalunkra.
Erdők zugában dalol a madár,
A dala gyógyít, szíved hogyha fáj,
Törődik-e aztán valaki véle:
Hogy a kis dalnok elpusztul-e, él-e?
Szétfoszlik szárnya egy tüskés bokorban,
Sírját se tudja soha senki: hol van?
Ki legtöbbet örökölt, Annak van a legjobb kedve; Ott van a mult elfeledve, És eladva az a föld.
Ki tudja: hova, merre fut
e furcsa, kósza életút?
Ki tudja: hol s mi lesz a vége?
Hinárba fúl, vagy felhajlik az égre?
Idvez légy (...) szép nap, hogy rám
Ismét felvirradtál
'S angyalként szólván-be hozzám
Ennyi szépet adtál.
Jöjj sokszor, de ha végezve
A' titkos könyvekben
Más van, szebben zengedezve'
Fogadlak mennyekben.
Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Közben aztán úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja vár.
Apa keze biztonságos Hogyha fogja a kezem Nem történhet egyáltalán Semmiféle rossz velem.
Kerek egy év múlva
Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman:
A viszontlátásra!
Óperenciának országában, odvas olajfának oltalmában oázisnak oroszlánja olvasásra oktatgatja (okvetlenül órák után) oktondicska orángutánt.
Ablak alatt agárkutya akácmézet adagol, ajtórésen almakukac az anyjához araszol, apátfalvi Anna-bálon angyalbaba aluszik, Aggteleken Apor s András aranyhalra alkuszik.
Facebook
Pinterest