Vers
Midőn együtt vagyunk
Nem tudunk beszélni;
Szemeinkben látjuk
Lelkeinket élni.
Szivünk titkos vágya
Összetalálkozik:
Mint két bolygó szellem,
Kik egymást keresik.
Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.
Megvan az, amit szednék, csak az adagolást nem értem. Kockázatok és mellék- hatások a tekintetében.
Szeretni éppen azért jó, mert mindig oly mámorító már az első pillanat, ahogy magával ragad.
Mert jobb szerelemben élni Akárcsak egy napon át. Mint nélküle tengeni végig Az évtizedek sorát!
Az élet - mit tudom én, mi az élet?! Zűrzavar, bölcs és esztelen: mindenki rokon mindenkivel, életet és halált kever a rettenetes szerelem.
A szerelem varázsa felkavart, Nagyvadat éppúgy, mint kis rovart, Borzas a toll, és a szőr feláll, Mindig a szív győz, lásd be már.
Ahogy a szilárd testekben terjed a hang, átrendeződik bennem is, ami már ismer téged. Testem különböző pontjain rezgésed különböző fázisai.
A szerelem egy nagy mindenség, S a jó, rossz, bölcs és ostoba, - Mikor a lényegét keresték, Csodáit látták, - mást soha!
Meglátni a fényt egy nő szemében, Megismerni önmagad lelke tükrében, Oly érzés ez, mit leírni nem lehet, Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.
A szerelem Olyan, mint rózsafelhő az egen: Csak sejteti, hogy van mögötte még Valami szebb, - a fényes, tiszta ég. A szerelem megsejteti velünk, Hogy van nekünk is üdvünk, van egünk.
A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá.
Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten.