Vers
Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, De volt ravatalos, halálos-víg torna, Játék a halállal, titkos élet-forma.
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves. Visszatalálás legbensőbb magunkhoz, Az ártatlansághoz, a kezdetekhez?
Ősszel édesült szerelem, mint a bor, télre kiforr, lélekben erős ragyogás, mint a pohárban a bor.
Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Szeretek nálad. Meglehet, szeretlek is. Bevalljam? Nem. És senkise kérdje meg, miért vagyok zavarban.
A szerelem nem a józan ész hiánya, hanem felülvizsgált, átgondolt, fölhevített és a szív formájához igazított józan ész.
Szeretnek. Óh milyen könyü a világ! A csillagos ég ringat a karjaiban, lábam alatt szinte muzsikál a föld.
Elhervad gyorsan minden szép virág, Elfonnyad mind, amit kert s rét terem, De mely nyujtotta e virágokat: Örökké él maga a szerelem!
Ó, ha eljön öregkorunk, Szerelmünk mélyebb s babonásabb... Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk, Végső szerelmünk fénye, áradj!
Tudod, te jól, hogy nem tud az hasadni: hogy húz a szíved, vonszol, lök felém!
Ó, szerelem
miért hallgatok
nem mondtam ki sosem
hogy a tiéd vagyok.
Egy szó
átüt a csend fonalán
egy szó
szívedig ér talán.
Facebook
Pinterest