Vers
Öröklét, elmulás, istenség Rejtélyeit mind ismerem. Mind, mind együtt van, semmi kétség. Egyetlen szóban: szerelem.
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.
Nem birok már a szivemmel, Úgy teli van szerelemmel. Ha valahol ki nem öntöm, Maradásom nincs e földön.
Mért mondod, hogy szabadszerelem? A szerelem mindig szabad. Ha nem: kínzók és megkínzottak fogcsikorgató pokla csak!
Nagyon meggondolandó kit hogy lehet szeretni milyen legyen az arca milyen legyen a szék mire az ember lánya leteszi mindenét (...) mert van ahonnan többé már nem lehet magunkat sohasem visszavenni.
Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az őszi erdőn a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb csók, mint amelynek váltását ezer halál lesi?
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más.
Hogy Ámor vajmi drágán méri győzelmét, jó oka van annak; mert legnagyobb karátján nem tesz túl semmi, amit bármi adhat, s az vall világ sorára, hogy nincs nagy becse, minek nincs nagy ára.
A féktelen, makacs vágy előtt gyakran hátrál a lehetetlen; s ha éktelen magasság felé törekszik is az én szerelmem, nem tágítok azért, míg a földtől el nem érek majd az égig.
Ki férfi lett, azt nem teheti többé gyermekké anyaöl, de gyermekké teheti mindörökké egy jó szerelem, mely rátündököl.
Nincs már Közel és nincs már Távol. Régi asszony s régi legénye Úgy suhanunk, úgy simulunk, Úgy hull reánk a hűs Holdnak fénye, Úgy borulunk, úgy remegünk Egymásba, mintha soha-soha Kettő nem lettünk volna ketten.
Hiába ugornám. E szűk szerelem rácsát el sose rontom. Meg-megmutatom fogamat tefeléd, ki elálltad tág horizontom.
Facebook
Pinterest