Vers
S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet, Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet, Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.
Rózsát lát meg egy legény, vadrózsát a réten; szép, akár a hajnalfény, fut a fiú könnyedén, erre vágyik régen. Piros rózsa, rózsaszál, vadvirág a réten.
A szerelem életrajza nem tartalmazza a kísértések és a sóvárgások erejét, ha váratlanul lecsap rád annak az illata, aki még ott kóvályog benned, betegen a várakozástól, mert nem mész utána.
Vesd meg, ki így susog: örökre. Szeresd, ki csókol s nem ígér. Örökre szánt fanyar kötésnél Egy csókterhes perc többet ér!
Szerelemtől álmatlan forogtam hajnalig - akkor megszámoltam, hogy orrában két luk van. Mosolyogtam és elaludtam.
Túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni? igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi.
A szerelem vakká tesz, ezt Platón óta tudjuk, Terentius szerint az őrületbe kerget, de hogy élőhalottként eltemethet, kényszeredetten s gyengülő szívveréssel valljuk azt be csupán.
Homlokom a homlokodon, szemünk egyetlen körré tágul, testünk egyforma hőfokon ég, egymás idegpályáin zuhanunk, egymás bőre mögött repülünk, szinte már felcserélhetően létezünk, egymás szájából lélegzünk, boldog ingaként ugyanazt az időt mérjük - Te mire gondolsz közben?
Mi a szerelem? - Az életnek pokla. Szülője kicsoda? - A vak merészség. Mi élteti? - A kegy enyhíti éhét. Ereje mi? - Hogy lelkedet befonja. Halálos-é? - Száz öldöklés hozója. (...) Milyen íze van? - A csalárdság sója. Jó akad benne? - Ez a titkok titka.
A szerelem önnön javát Nem űzi, nincs magára gondja, De másnak édes enyhet ád, És Eget épít a Pokolra.
Mindig a szerelemtől szenvedünk, még akkor is, amikor azt hisszük, hogy nem szenvedünk semmitől.
A szerelem lényege, mint a verseké, a rögeszme, mely India Háromarcú Isteneként teremt, megőriz, pusztítva megújít, és minden változatban változatlan.
Facebook
Pinterest