Csukás István
Mert mi vagyunk az igazi temető, szívünk a megtelt sírgödör, fekszik benne az ifjú halott, jár, kél, él, mosolyog, sorra mondja az emlékeit, verset ír, Párizsba utazik, fényképeket mutogat, soha el nem múló nyárban csónakázik, soha nem öregszik, s míg élünk, meg sem halhat, s vigasztalásul kigyújt bennünk egy kis örökkévalóságot.
Nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni!
Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. (...) Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
Vidám lelkem senki se érti, Se gyerek, se nő és se férfi, Senki, senki itt a világon, Mi is az én titkos nagy álmom.
Kint is bent is nagy vacogás, ringassuk hát a Gyermeket, nem válthat meg már semmi más, csak a jóság, a szeretet. Szép hitedet ne veszítsd el, nem élhetünk üres szívvel!
Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán.
Legszentebb dolog a barátság, többet ér, mint minden királyság.
Facebook
Pinterest