Idézetek a veszteségről
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Milyen furcsa tud lenni az élet! Emberek bukkannak fel benne, azután kilépnek belőle, néha kedvesen, néha kegyetlenül, de az elvesztésük mindig fájdalmat okoz.
Ha a veszteségnek nevet adunk, még hihetőbbé válik.
Az áldozat egy választás, amit meghozol, de a veszteség valami, ami téged választ.
Mikor a sötét gondok hangja hallgat, S édes áhitat dala ring a számon: Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom, Kioldod-é homályba hullt hatalmad?
A nyitott sír felett lomha fekete varjú száll. Két szárnycsapás közt rám mered a dermesztő Szabály. (...) De törvény, hogy a halál csak az élőnek fájjon: remegjek - gyászod örvén - önnön tragédiámon.
Becsüld meg becsüld meg szobád négy falát sírhatsz ki hallja sírhatsz ki hallja a fal az jó barát szerelem galamb szerelem arcod ráncait vési mind el az ablakból a hold fényét vásznakra hinti kint.
Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. (...) Ha kétségbeesetten akarsz valamit, akkor semmi sem sikerül!
Az ember elér egy bizonyos pontot az életében, és azt veszi észre, hogy napjait legalább annyira a holtakkal tölti, mint amennyire az élőkkel.
A helyreállíthatatlan veszteségeket meg kell gyászolni, meg kell siratni, de utána sokkal könnyebb szívvel tudunk majd továbblépni a jövőbeli lehetőségek gazdagsága felé. Sohasem késő.
Tél van helyetted - elmentél a nyárral, tenyérnyi ég sem símogatja formád fagyott nyomát a parthomokban immár.
Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni.
Mikor az idő betelt, véget ért, csönd lesz. Megszeghetetlen. Csönd. - Mint az idő kezdetén.
Nem is értem, hogy nem telik az idő, Vártam, de csak nem múlik el a múlt, Körülöttem a réges-régi kör, Cipelem tovább, ha már így alakult... Köd alattam a kockás háztetők, A sebeimnek a csípős szembeszél, A tenyeremben a hullócsillagom, te veszni hagynád a semmiért...
Minden egyes alkalommal, amikor azt mondod, hogy megteszel valamit, és a végén teljesen mást teszel, önmagadból pattintasz le egy darabkát.
Facebook
Pinterest