Idézetek a szomorúságról
A valóságot, ami körülvette, legtöbbször nem sikerült szeretnie. Az emberek általában durvák, közönségesek és hangosak voltak.
A búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb.
Elsüllyedek Elkeseredésem tavában Fulladozom, Nyakam körül saját kezem. Haldoklom. Lelkem tovaillan, testem elenyészik. Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem, Az általatok teremtett világ okozza halálomat.
Akármit mondanak a poéták, a bánat nem tör csontot. Szinte hihetetlen, hogy mennyit elbír belőle az ember. Vannak konstrukciók, hogy mindegy nekik, akár egy font a bánatból, akár ezer mázsa.
Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés.
A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt.
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
Nem is veszi észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte feledett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága.
Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.
Nincs e világon rege, mely oly mosolyról szólna, Mely közeli rokona egy bús könnynek ne volna.
Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!"
Könnyű emlékek, hová tüntetek? Nehéz a szívem, majdnem zokogok. Már nem élhetek meg nélkűletek, már nem fog kézen, amit megfogok. Egy kis játékot én is érdemelnék, - libbenjetek elő, ti gyönge pillék!
Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?
S a kétely sziklája nehéz Szívemről legörög: Hiszek, és majdnem sírok, és... És úgy megkönnyebbülök!
Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.
Facebook
Pinterest