Da Chen Da Chen

Mikor a teve elfárad, és gyilkosan tűz a nap, s közel és távol sehol egy oázis, a halál maga a megváltás. Az élet körforgása. Tökéletes. Az életben a halál a legjobb, hiszen az élők csak akkor találnak nyugalmat.

Csak a halál torkában látja meg az ember, hogyan kell élni.

Ha szeret valaki, akár csak egyetlen ember, az azt jelenti, hogy még élsz.

Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés.

Játék volt az élet, amelyben nyertem, de tudtam, hogy bármikor veszíthetek is. Ismertem a kockázatokat, benne volt a pakliban, számoltam vele és felkészültem rá. Nyugodtan mondhattam tósztot a kudarcaimra is, hiszen tudtam, legközelebb valószínűleg a sikert köszönthetem.

Tovább öleltem. Hagytam, hogy beszéljen, hallgattam, emlékeztem és sírtam, hogy újra nevethessen. Fekete fallá nőtt a múlt, amely közénk állt és amelytől nem láttuk egymást.

Minél nagyobb az álmunk, annál sötétebb veszélyek leselkednek ránk.

Akkora az ember, amekkorák az álmai.

Az elme bünteti a testet, a test erősíti az elmét.

Ha az élet tükör volna, sokkolna a tükörképem.