Rachel Joy Scott

Azt mondtad, "Nem lesz jó" Azt mondtam, "És akkor? " Azt mondtad, "Hazudik" Azt mondtam, "Jópofa" Azt mondtad, "Legyen vége" Azt mondtam, "Hallgass el" Azt mondtad, "Szeretlek" Azt mondtam, "Ne most" Aztán a gyufa megégette a kezem És ő nem volt ott Hogy segítsen Otthagyott Egyedül a sötétben De nem voltam egyedül Azt mondtad, "Szeretlek" Azt mondtam, "Miért?" Azt mondtad, "Azért, mert én alkottalak."

Gyógyítsd be sebeimet, Újítsd meg szívemet, Tépd szét a köteleket, Szeretetet, békét adj nekem, Életem, szeretetem, vágyaim, Szükségleteim, szenvedélyem, Erőm, hibáim, Bűnöm, barátaim, Ellenségeim, családom, Mindenem... mostantól a tied.

Barát az, aki úgy tud segíteni és megszólítani, mint te... és benned én barátra találtam.

Milyen élet az, amit az Élet Teremtője nélkül él az ember?

Sírtam és zokogtam éppen, Földre rogyott a térdem, De az Úr hangja volt, Igen, ő volt, ki szólt: Nem lesz több bűn, Sem hazugság, Csak öröm és béke, S a könnyeknek vége.

Mikor érzem Hatalmas jelenléted Térdre hullok Bocsánatért kiáltok S nem érzek mást Mint csodálatos szereteted Ami csakis A mennyből jöhet.

Szemem behunyom Elmém kinyitom Elképzelem Mi következik Egy nap meglátom Szerelmem arcát Egy nap ott tart majd Karjaiban Amíg az a nap El nem jön Csak behunyom szemem És álmodom tovább.

Atyám, tárd ki karod, Ragadd meg életem. Nyisd fel szemem, Hadd lássam fényedet. Tölts be Kiapadhatatlan szereteteddel, Készíts nekem helyet Ott fenn a mennyekben.

Elsüllyedek Elkeseredésem tavában Fulladozom, Nyakam körül saját kezem. Haldoklom. Lelkem tovaillan, testem elenyészik. Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem, Az általatok teremtett világ okozza halálomat.

Csak átmegyek Csak beugrom Nem maradok Hisz jól tudom Az otthonom Nem ez marad.

Nem vagyok sörivó, korsócsapkodó, füstöt eregető, drogot osztogató keresztény. Inkább vagyok Istent szerető, Sátánnal megküzdő, Jézusért élő, világot változtató keresztény. Krisztus katonája vagyok.

A holnap nem ígéret, csupán egy esély.