Idézetek a szomorúságról
A boldogság ma máshol alszik, elárulom, hogy nem tudom, kivel, ezt én rontottam el. Bolond a nő, mert úgy haragszik, hogy dönt a szív, de arra nem figyel, hogy mást diktál a fej.
Sírás után könnyen nevet az ember, hamar elfelejti a gondot, de ha az öröm fordul bánatra, abba nehéz beletörődni.
Ó, mi könnyű annak, akinek bánata nincs; mily könnyen beszél az önuralomról!
A szomorúság nem olyan súlyos, mint a bűntudat, de sokkal többet vesz ki az emberből.
A bánat olyan, mint a kő: egymagunk leroskadunk alatta, ketten könnyen elvisszük az útból.
Nem lehet igaz az, amiből könnyek születnek, és ha igaz, hát jobb hallgatni róla, és akkor talán valahogy elmúlik.
Letarolt kerteknek Megjő a virága, Kikeletnek messze tér ki A táj pusztasága. De az én szívemnek Öröme nem jő meg, Áldozatja lett a bánat Sötét, bús telének.
Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat.
Életünk hátralevő része egész földi pályafutásunk legragyogóbb szakasza lehet. Ne játsszuk el ezt az esélyünket azzal, hogy átadjuk magunkat az önsajnálatnak és a depressziónak, engedve, hogy a keserűség feleméssze lelkünket. Ne üldözzük el a barátainkat azzal, hogy gyászos hangulatunkba burkolózunk, és minden vigasztalást elutasítunk.
Nem ismerhetjük meg az öröm teljességét, amíg át nem éltük a kétségbeesés mélységeit.
Szívem csupa árny már régen - régen, mióta te, kedvesem elhagytál s futottál tőlem, azóta szívemben lakik a halál s árnyéka kihajol belőlem.
És vannak mindig olyan percek, órák olyan idő- s lélekjárási zónák mikor az ember úgy véli, hiába kapaszkodik, süllyed vele világa s hogy jobbat, ennél jobbat érdemelne.
Lelkem tavába kövek hullanak, A fájdalomnak nehéz kövei, A felviharzó tompa csobbanást Sok apró hullámgyűrű követi.
Mint éheztem szivét, amíg telt-múlt a nap, De elfeledtem őt, az éj hogy rám szakadt. Így lettem bánatos, ki sok-sok könnyet ejt, S fölvert emlékeim fölfalják szívemet.
Ma szeretnék visszaemlékezni életem pár boldog pillanatára. Biztosra veszem, ilyenek is voltak s valahol meg is vannak még talán. Fagyott csöppekként ott, ahonnan most a könnyeim szivárognak.
Facebook
Pinterest