Idézetek a szomorúságról
Rám tört a búskomorság, vagy még annál is rosszabb - a melankolikus spleen. Megesik ez, ha valami nagy dolgot vittél véghez, és egy időre elengedheted magad. Látszólag minden a legnagyobb rendben, de isten tudja, honnan, rád tör valami tompa, megmagyarázhatatlan bánat, amitől a falra tudnál mászni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Nem kell önsajnálatba csúszni, azon rágódni, hogy mi történt, kivel történt, hogyan történt és miért. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az ember csak ül, és rágódik ezen, akkor előbb-utóbb becsavarodik.
Mélységes szomorúsággal tölt el az emberek gonoszsága, és bohóckodással igyekszem elterelni sötét gondolataimat.
Ilyen leírhatatlanul borzalmas sorsa senkinek sem volt még, mióta világ a világ, és senkinek sem lesz, míg csak világ a világ.
Az egymást követő kiábrándulások, melyeknek sora előreláthatólag még hosszú lesz (...) az az óriási bér, amit a legkisebb élvezett örömért elkerülhetetlenül fizetni kell.
Minden elmúlt már, mindenért kár. A partról nézem én, hogyha elköszön a szél, semmit sem tehetek én.
Ki akarná a bánatát megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet. (...) A bánat arra való, hogy eltemessük az ágy végébe egy halom pokróc, paplan és ágytakaró alá, hogy olyan nagy súly fedje be, hogy soha többé ne tudjon kibújni. A bánatból egy darabot se kér senki.
Ha lehangoltnak érezzük magunkat, a legjobb "gyógyszer", ha teszünk valamit másokért. Hogy miért? Mert így kifelé, másokra figyelünk, és nem befelé, saját magunkra. Furcsa, de attól, hogy másoknak segítünk, mi érezzük jobban magunkat.
Csak egy fájó szív érti igazán azt, amikor egy másik szív fáj.
Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.
Arra készülök, hogy elhagyjam magam. Annyi mindent elhagytam már az életben, az nem lehet, hogy éppen magamat ne legyek képes elhagyni.
Minden szenvedésben van valami lealacsonyító. Ne hagyjuk, hogy ürességbe sodródjunk. Igyekezzünk legyőzni és "kitölteni". Ne vesztegessük az időt!
Embertelen küzdelmet folytatok magammal, és sokszor sikertelenül. A depressio vagy vélt depressio ellustított, teljesen elpuhított. (...) Bűntudattal, lelkiismeret-furdalással élek és ez mindent lebénít. Ha olvasok, negyedét jegyzem meg. (...) Nagyon mélyre süllyesztettem magam.
Kedves depresszió, ne gyere közelebb! Ne kellemetlenkedj! Keress valaki mást, akinek több oka van rá, hogy a tükörbe nézve azt mondja: "Nincs értelme az életemnek." Ha akarod, ha nem: tudom, hogyan győzzelek le. Depresszió, csak pazarolod rám az időd.
Vannak esetek, amikor egy-egy könnycseppünk előcsalogatja az összes többit.
Facebook
Pinterest