Idézetek a szomorúságról
Fontos, hogy azok, akik reflektorfényben vannak, megosszák a nehézségeiket is.
Szomorú volt. De ez amolyan mulandó szomorúság volt. Olyan szomorúság, amit az idő meggyógyít.
Bús életem is őszi rózsa, hímes köntöse lehull róla, és oly mezítlen ring a szélben, mint csillag fent, a messzi égen.
Azt mondják, kevesen tudják, mi is a Boldogság. Nos, én sem tudhatom. Csak azt látom, hogy azok, akik nem én vagyok, azok mind-mind boldogok körülöttem.
Ha látnád, milyen elárvult vagyok. Egy könny tűnődik bennem hajnal óta.
Valamim elveszett: reményem egy üvegdarabja. Hol a gyűrű? Be szomorú. Üres a foglalatja. Hol van a szó, anyám szava? A messzeség felitta. Hol van a szó, hol van a szó? Nincs, aki visszahozza.
Kevés dolog nyújt melankolikusabb látványt, mint egy kihalt játszótér.
Vigye a levelem Bugó galamb szárnya, Az én édesemnek Szép Magyarországba. Mondja el fennszóval: Semmi bajom nincsen. Mondja el halkabban: Megszakad a szivem.
A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát.
Lelkem kriptájára dőlve hű kutyaként őrzi a kijáratot a bánat.
Tán visszatérne még a lélek, test nyugalma, ha rámtekintenél, boldogság földi arca.
Aki panaszkodik, áldozattá válik.
Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg, boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve, de százszor az, ki boldogságát elveszítve, a tűnt napok felett csak vágyával keringhet.
Az ismerős rossz jobb, mint az ismeretlen.
Néha olyan jól esik sajnálni magunkat.
Facebook
Pinterest