Idézetek a szomorúságról
A férfi könnyebben viseli és gyorsabban feledi a fájdalmat. A mi sebeink a test sebei, ezek semmik az asszonyok szívén ejtett sebekhez képest, hiszen a soha véget nem érő bánatot sokkal nehezebb elviselni.
Megtörtek a hónapok, nem mondanám, hogy jól vagyok, Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek még rossz napok.
Amikor nagyon eluralkodik rajtam az önsajnálat, akkor hirtelen felkap a szél és átrepít az égen.
Sokszor nagyon fájt, hogy csúnya vagyok.
A belém fúródott tüskék arról a fáról vannak, amelyet én ültettem.
A szenvedés felemeli az igazán nemes lelket; csupán az alantas lélek lesz általa gonosz.
Ahhoz, hogy a lélek sötét éjszakáján biztonsággal átjussunk, hinnünk kell magunkban és abban, hogy az élet jó. Még akkor is, ha nem érezzük, és főleg akkor, ha nincs rá bizonyítékunk, döntsünk és cselekedjünk úgy, mintha elhinnénk azt, hogy az élet támogatja gyógyulásunkat, fejlődésünket és a végső sikerünket.
Szerettem volna adni, de nem volt: mit. - Szerettem volna kapni, de nem volt: kitől.
Még a legrosszabb álmaid is valóra válhatnak, ha elég hosszan üldözöd őket.
Az ember csak saját magának rontja el az életét, ha egyfolytában azt sulykolja, hogy az mennyire nem jó.
Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, ami aztán szép lassan elpusztítja.
Váratlan veszteség után az élet hétköznapi eseményei, minden más, máskor fontosnak tűnő dolog nagyon kicsinyesnek tűnik.
Az ember nem csak kibírja a szomorúságot, a gyászt, de ha elmúlik, még boldog is tud lenni utána.
Néha elmerülök az önsajnálatban, és közben a szél az égbe repít.
Szenvedés nélkül nincs nagy művészet. Ahhoz jön csak a szakmai tudás és a szorgalom.