Idézetek a szomorúságról
Születni bűn, születni átok: Tanuld meg, ember, ezt! Az Isten ellen vét az ember Mindjárt, hogy élni kezd. És aztán teljes élete Vezeklés, bűnhödés: Legelső boldog napja az, Amelyen sírja kész.
Az önsajnálat és a múltba révedés hihetetlenül sok energiát visz el. Ezt az erőtartalékot inkább arra fordítom, hogy előre menjek, és hasznos dolgokat hozzak létre.
Büszke vagyok a szomorúságomra, mert ez azt jelenti, hogy még élek.
Amikor az ember már kívánni sem tud, akkor tökéletesen boldog, vagy végképp feladta.
Nem hiszem, hogy őrültség őrizni a megszenvedett perceket, hiszen a velük való küzdelem tesz azzá, aki egyszer leszek. Alakítanak, miközben magjukat elszórva várják, hogy megfakadjanak, s kikelve gyönyörű növényként virítsanak. Mert egy napon tudom, én is újra virágozni fogok, és nem lesz az a sötétség, amely elnyomhatja a fényemet.
A bánkódás, a szomorkodás, a szenvedés nem boldogság elleni merénylet. Ezek az érzelmek olyan világot teremtenek, amik sokkal inkább megjelenítik, érezhetővé teszik a létélményt.
A traumákban mindig marad valami, ami artikulálhatatlan, kibeszélhetetlen, és ez mindennapi létünket is megfertőzi.
Ha az egész életedet egy lyukban töltöd, az egyetlen út, amire léphetsz, felfele vezet.
A szenvedés elől nem kell mindig kitérni. Jó tanító ez néha, olyan jó, amilyet a legkitűnőbb egyetemen sem lehet találni. Az élet árnyoldalát nevelésnek kell felfognunk és minden szerencsétlenségből le kell vonnunk a bölcsesség tanulságát.
Az ember ne keresse magának a szomorúságot.
Ha az ember leszegett fejjel halad az úton, nem nagyon izgatja, mikor jön a szakadék.
Hálás vagyok azért, hogy halandó lehetek, és csak egyszer kell kibírnom ezt az életet.
Nem vagyok boldog. Bár az lennék. Semmi se tenne boldogabbá, mint a boldogság.
A bánat minden egyes nyilallása olyan, mint a pohár vízbe cseppenő tinta, amely piszkosszürkévé változtatja azt, ami tiszta volt.
A valódi depressziónak soha nincsen semmilyen oka.
Facebook
Pinterest