Idézetek a szomorúságról
Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.
Biztos veled is megesett: a szomorúság úgy csap állon, hogy a fény-kárpit szétreped s az élet értelmetlen álom. Sötét a szív, halál-hideg s hogy önmagunkat fölvidítsuk, mint irgalmas nővéreket, emlékeinket odahívjuk.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Nyílik az ajtó, nem jön be rajta senki, A rossz emlékeket a legnehezebb elfeledni. Amikor egymás után jönnek csak a gondok, És azért imádkozol, hogy legyél már végre boldog.
Szívemben elpusztult a hős minden álmom bizonytalan a szó mérge régi ismerős - beléhaltak már annyian.
Soha nem kapom vissza az éveket, amelyeket azzal töltöttem, hogy utáltam a világon mindenkit, beleértve saját magamat.
Nincs semmiféle különleges erőm. Egész biztos vagyok benne, búslakodtam is jó sokat a spéci képességek hiánya miatt. Igaz, búskomorságban és dühöngésben hátborzongatóan tehetséges vagyok, de nem hinném, hogy ez számít.
Amíg szenved az ember, addig nem tört meg egészen, addig még lázadni is tud. Aki szenved, már ezzel is lázad; aki el akarja fojtani lázadásunkat, annak előbb a szenvedést kell bennünk megfojtania. A szenvedés maga lázadás, egyet nem értés és tiltakozás; a nagy baj akkor kezdődik, amikor nem is szenvedünk többé.
Nincs nagyobb csapás, mint az olyan ember, aki minden levesébe beleönti a keserűség sóját, azután egész életében elsózott levest kénytelen kanalazni.
Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék.
A leghevesebb fájdalomkitörést is lecsendesíti az idő. Az ember örökké nem tud sírni s bár a bánat, a veszteség érzete épp úgy megmarad, de a könnyek mégis fölszáradnak s csak olykor-olykor törnek ismét elő.
A valódi elkeseredéseket szerintem mindig komolyan kell venni, akkor is, ha zagyvaságokat beszélnek melléje.
A zivatar, mely az emberi szivben tombol, nem jár égzengéssel, czikkázó villámai sincsenek, de pusztitani épp ugy tud, mint a legádázabb förgeteg.
Ha bús a szív, nehéz a nyelv.
Ezer titkos kapocs van, amely az élethez erősít egy egészséges kamaszt, még a legteljesebb fájdalom pillanatában is.
A festők hibát követnek el, mikor mosolygó arcképet festenek valakiről. Úgy tetszik, mintha az élet válságos pillanataiban régi festményeink gúnyolódni látszanának szomorú sorsunkon.
Facebook
Pinterest