Idézetek a szomorúságról
A kínnak és a pokolnak két fajtája van: az egyik, amit a testeddel tapasztalsz, a másik, amit csak belül érezhetsz.
Szokás beszélni szívfájdalomról, de nem tudom, mit értenek rajta. Számomra mindent megbénító kín ez, amely az összes érzékszervemet eltompítja.
A szívnek nincs zálogháza. A szívet nem bugyolálhatod tiszta ruhába, hogy őrizzék neked, míg jobb idők jönnek rád, s ismét kiválthatod.
Gyerekeink majd (...) csodálkozva nézegetik ezeket a fényképeket, és azt gondolják, hogy szüleik gond nélkül élték rendezett, fényképalbumba zárt életüket, reggel felkeltek és büszkén mentek a dolgukra az élet útjának napos felén, és álmukban sem gondolnák, hogy milyen vad őrület és lázadás volt tényleges életünkben, tényleges éjszakánkban, annak poklában és lidérces száguldásainkban, az egész vég és kezdet nélküli ürességben.
Az élet halad, és mindegy, hogy mennyi élvezet van benne, van szomorúság is.
Amikor az ember néha leül, és arra gondol: "nem szeret engem senki", a szíve éppen a sok ezredik 24 órás szolgálatát teljesíti - joggal érezhetünk ebben a gondolatban némi kívülről érkező vigaszt.
Nincs rosszabb egy savanyú képű gyereknél. A savanyúsággal még ráérek. Amikor az ember már öreg, és még a fotelből felállni is rossz, akkor van okunk állandóan savanyú képet vágni.
Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.
A bánatot (...) nem lehet eltemetni. Újra és újra felüti fejét, minden állandóan ismétlődik.
Ellentmondásnak tűnik, ám az új élet valóban a régi fájdalmából születik.
Korunk legnagyobb betegsége, hogy oly sok ember szenved attól, hogy sosem szerették.
Azt hittem, az eső elmos majd valamennyit ebből a szomorúságból. De minden cseppje csak még jobban lehangol.
Csak egy rosszabb annál, ha egy apa a fiát nyomoréknak látja... ha boldogtalannak is.
A tehenek nem boldogok, én sem vagyok boldog, ha tehenet látok.
Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés.
Facebook
Pinterest