George Gordon Noel Byron
A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy.
"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.
Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.
A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.
Legnagyobb keserűségemre napról napra bölcsebb vagyok.
Majd jött a sóhaj mély, heves foka, Lopták mohón egymás tekintetét, Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.
De bárhogy színlel, épp a bús homály Árulja el, mint a fekete ég A zivatart. Hangot sem ejt a száj.
A barátság szerelem, szárnyak nélkül.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm a halhatatlansághoz: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.
A keresztények abban a meggyőződésben égették egymást, hogy az Apostolok is úgy tették volna.
Minden szektában vannak bolondok, és szélhámosok; miért higgyek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?
Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod, nem árasztottak el mániájukkal.