Timur Vermes
1967 — német újságíró és író
Ez irritál engem a legjobban a korán kelő emberekben: ez a förtelmes jókedv, mintha még reggeli előtt lerohanták volna Franciaországot. Holott többségük semmiféle tett végrehajtására nem képes, leszámítva ezt a visszataszító korán kelést. (...) Én a magam részéről azt a nézetet osztom, hogy a pékeken kívül senkinek semmi oka a korán kelésre.
Az elmúlt évtizedekben (...) elindult egy áramlat, amelynek fő tézise az volt, hogy szinte bármi tartozhat a kultúra fogalmába, vagy ha nem oda tartozik, be lehet oda emelni.
Manapság annyi az úgynevezett politikus, aki egyszer negyedórát töltött a boltban a pult mögött, vagy elhaladtában bepillantott egy üzemcsarnokba, és azt hiszi, ő már tudja, milyen a valódi élet. (...) A nyikhaj az orvosi tanulmányait szakította félbe, hogy jobban koncentrálhasson a politizálásra, de kérdem én: minek? Miért nem arra koncentrált, hogy megszerezze a diplomáját, miért nem dolgozott tíz vagy húsz évig orvosként, heti ötven hatvan órában, hogy utána, a rideg valóság iskoláját kijárva fokozatosan kialakítsa szuverén véleményét, és kidolgozza saját világképét, amellyel felvértezve végül jó lelkiismerettel kezdheti meg értelmes politikai munkásságát? (...) De hát ez a fickó is csak egy példány ebből az új, undok fajtából, amelyik azt hiszi, uccu neki, fejest ugrunk a politikába, aztán majd csak belejövünk menet közben. Úgy is néz ki a mai politika.
Izrael állam megalapítása persze kétségkívül tehermentesítő hatással bír. Ezt az államot nagyon okosan különféle arab népek földjén létesítették, aminek köszönhetően az egymással háborúzó feleknek évtizedekre vagy évszázadokra van mivel elfoglalniuk magukat.
Az igazi vezéregyéniség azonnal fölismeri, a legkisebb részletből is, ha mások akarják átvenni az uralmat egy adott helyzetben. Az igazi vezéregyéniség, ha azt hallja valakitől, hogy "gyorsan, gyorsan", megelőzi a sietséget és a vele óhatatlanul együtt járó melléfogásokat, mégpedig úgy, hogy különös megfontoltságról tesz tanúbizonyságot, miközben a többiek fejetlenül rohangálnak, akár a megriadt tyúkok a baromfiudvarban.
A rovat átszellemült halandzsája hatvan év alatt mit sem változott, az olvasók nyilván továbbra is azt tartják igényesnek, ami jórészt érthetetlen számukra, és a hangütésből próbálják kiszűrni, hogy pozitív-e a szerző hozzáállása a tárgyhoz.
A sportoló politikus képe egyenesen merénylet az egyszerű lakosság ellen. Annak idején, mihelyt átvettem a hatalmat, azonnal be is szüntettem ez irányú tevékenységemet. Futballozzon a futballista, táncoljon a táncos, az emberek nézzék inkább az ő tökéletes produkciójukat.
Tudjuk, mit várhatunk az újságjainktól. A süket írja, amiről a vak tudósít, a falu bolondja korrektúráz, a többi lap pedig változtatás nélkül átveszi. Minden történetet újra és újra ugyanazzal az állott hazugságlöttyel hígítanak föl, végül a "csodás" kotyvalékot feltálalják a mit sem sejtő tömegnek.
A katona szennyes egyenruhája még mindig dicsőségesebb, mint a hazug diplomaták kifogástalan frakkja!