Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Az ember vágyakozásra és nem a meglévő dolgok megbecsülésére van programozva.
De drága vagy s tán nekem drága S tán nekem csak: Nézz olykor a világra, Hiszen olyan nézők a szemeid Néha S hiszen olyan ismerős tarjak Ezek, amiket most mutatok. De ha akarod, ezerszer Mondom ki még S hallgass még ezeregyedikszer: Akarlak.
A vágyakozás nem hal meg attól, hogy a tárgya elérhetetlenné válik, sőt felerősödik. Ez jelenti a fiatalságot. Az élet előrehaladtával éppen ezek a beteljesületlenségtől izzó fiatalkori vágyak lesznek az első olyan álmok, amiket az ember kénytelen elfojtani. Ennek az a titka, hogy az ember látszólag megöli magában a vágyat, valójában azonban elraktározza a szíve legmélyén, hogy egyetlen felsőbb hatalom se sejthesse meg a létezését.
Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is bánnám. Úgyis kezd unalmas lenni az, ami van.
Látogass meg álmomban, és Boldogabb lesz az ébredés. Mert úgy éjjel elfeledem, Hogy nappal a vágy reménytelen.
Sötét haján vízcseppek ragyogtak, halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott, amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának, és azon kaptam magam, hogy elveszek a tekintetében.
Lennék dalod és táncod vagy csak síró hegedűmuzsikád. De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség.
A vágy pokoli dolgokat tud művelni az ember memóriájával. És erkölcseivel. És a józan paraszti eszével.
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Akik azt hiszik, hogy a vágyak nem múlnak el teljesülés nélkül, azok nem csalatkoznak.
Jöjj már! Hogy ölelésünk egybegyúrja csók tépte szánkat, szétmart lelkünk vágyát, s az idő itt leljen ránk szertezúzva.
Ha még úgy sóvárog is egy nő, hogy oda adhassa magát, ha még oly sürgős is neki a dolog, akkor is keres valamilyen ürügyet. Márpedig nincs annál kellemesebb ürügy, mint ha megjátsszuk, hogy csak a durva erőszaknak engedtünk.
Úgy szeretjük egymást, mint 2 megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk! Nem csókokat, tűzvészt váltunk! A testem 166,5 centiméternyi földrengés. A szívem kiugrik börtönburkából, felrepül az artériákon, és befészkeli magát a koponyámba. Minden izmomban a kisujjam hegyéig csak szív van!
Csak te maradj meg, aki vagy annak, akit a zajló csöndből, odaúszva hozzád, kivettem magamnak, mint jégzajlás fehér lapjai, csontváztollai, hártyasíkjai, ágaskodó legyező-zuhogásai közűl a zölden habzó vízből piros rózsát, zöld tajtékban forgó halandó új világot!
Facebook
Pinterest