Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Mindig valami lehetetlent szeretnék, olyasmit, amit nem lenne szabad kívánnom. Most például azt szeretném, ha valaki legalább egy órára visszavinne gyermekkoromba.
Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.
A hajszolt gyönyör az ember saját maga ellen fordított kegyetlensége.
Én egyre vágynék: förtelmeset zuhanni S mégis élve Semmisülni, élni, vágyni és kapni.
Valamilyen formában ki kell fejezni a dolgokat, ez nagyon fontos. Határozottan érzem, ha beszélhetnék róla, enyhülne sok minden.
Feszült inak és izmok támasztják egymást. Támasztanak el tőlem. És felbosszant, hogy nem egyesülhet két test úgy igazán. Hiszen ellenáll a csont, a hús.
Meglehet, nem az a boldogság, ha beteljesedtek a vágyak, hanem csupán az, ha már elmúltak belőled.
Szemem behunyom és angyalok játszanak vágyaim körül.
Semmire sem vágyunk jobban, mint arra, amiről tudjuk, hogy nem lehet a miénk.
Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?...
Legalább keressem, amire vágyok, bár nincs, az örökös ifjuság italát.
Lassulj, szívem, hisz élni kéne még! Átsétálnék még veled néhány szép nyarat, vagy ülnénk tűnődőn öreg fák alatt, és hallgatnánk halk éjjeli zenét...
Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.
Semmit nem kaphatsz attól az elérhetetlentől, akit csak érzékeiddel vágysz, és megkeseríti álmatlan éjszakáidat, amint éhes kutyád sem ér semmit a hús képével.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kapcsolatot találsz a dolgokkal, és megfogod, vágyol rájuk, lemondasz róluk, és reméled, szétzúzod és szétszórod, meghódítod és birtokolod őket. Mert nem fogsz és nem tartasz meg, nem birtokolsz és nem veszítesz el, nem lelsz meg újra, nem remélsz és nem kívánsz egyebet, csak azt a fényt, amelyet a napjuk kölcsönzött nekik.