Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel!
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.
Valamiről azt hiszed, sosem történhet meg, aztán megtörténik, és már nem vágysz semmi másra.
Hova tűnt az udvariasság? Csak a nyolcvanas évekbeli filmekben létezett? Azt akarom, hogy John Kusac álljon magnóval az ablakom alatt. Együtt akarok száguldani egy fűnyírón Patrick Dempsey-vel. Azt akarom, hogy Jake a Tizenhat szál gyertyából várjon rám a templom előtt. Azt akarom, hogy Judd Nelson a levegőbe bokszoljon azért, mert megkapott. Csak egyszer olyan legyen az életem, mint egy nyolcvanas évekbeli film! És legyen benne egy nagyon király betétdal, minden különösebb ok nélkül!
Ha lecsökkentjük a vágyat, tulajdonképpen elnyerjük a szabadságot. Mert akkor kötöm meg magam, ha vágyakozom valami után. Ha nincs vágy, szabad vagyok, mint egy kő az úton.
Azt akarom, hogy ez a két karom, mely most a puszta levegőt öleli, őt ölelje és szorítsa keblemhez... Lélegzetét akarom magamba szívni. (...) Azt akarom, hogy házamban legyen mindaddig, amíg fejem fehér lesz.
Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.
Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetséges. Azt akartam, hogy soha ne hagyjon el. Az életem részének akartam abban a percben, és másnap, és a rákövetkező napon. Szükségem volt rá, mint még senki másra.
Visszatérni szeretnék és azt, hogy várjanak. Ölelve? Keserűen? Mindenképpen nagyon. Visszajárni, mint a karácsony, tovább élni úgy akarok.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen, Te csak engedd, jöjjön el értem, hogy egészen felemésszen az a lobbanás. Legyen úgy, hogy jókor kérsz el, legyen úgy, hogy engem is érzel, s hoz a vágy még tűzijáték-ragyogást.
Hiába minden szó, a vágy egy pillangó. Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.
Sötét szobában madár verdes Töri a gyönyör üvegét.
Párba állított ellentétek határozzák meg a vágyaidat, és ezek a vágyak börtönbe zárnak.
Úgy érezte, mintha szenvedélye csontos ujja megkopogtatta volna a vállát, majd nagyot taszított volna rajta, hogy induljon el előre. Nem tudott harcolni a hívás ellen. S ami még ennél is rosszabb volt, nem is akart.
Facebook
Pinterest