Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Egy kívánság sem hiábavaló, és egy kérés sem haszontalan. Mindenki tudja, hogy mivel táplálja a lelkét.
Annyira a magaménak akartalak, hogy szívem szerint nyakörvet akasztottam volna a nyakadba. És ez engem is megrémisztett. Muszáj volt távol tartanom magam tőled. Máig képtelen vagyok barátokat szerezni. Hiszen még mindig rettegek.
Nagyon fogok szeretni valakit, Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon, Hogy holnap mint hálálkodó kutya Csókolja a kezemet egy új asszony.
Szép lakást akarok, meg bájos ruhákat, moziba akarok járni, a legjobb mobillal telefonálni, megszerezni a jogosítványt, utazgatni szerte a világon. Ezért dolgozom, és ezért kell kihoznom magamból a legtöbbet. És ha így fogom fel, a munka nem szórakozás? Ennek kéne motiválnia, de ehelyett csupán azon meditálok, hogy mire vágyom.
Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. (...) Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.
Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom.
Az ember óvatosan kívánjon bármit is. Sosem lehet tudni, ki fogja meghallani. (...) Esetleg előfordulhat, hogy valami csak sodródik az univerzumokon keresztül, és ha egy tökéletlen személy a megfelelő pillanatban mond pár tökéletes szót, akkor esetleg ez a valami letér a pályájáról.
Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások. (...) Szeretnék elérni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munkát, körbenézek, megkönnyebbülten felsóhajtok, és azt gondolom: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hiányzik, tudod? Az életnek az a különleges varázsa, amit éreznem kéne... de a varázslatnak nyoma sincs.
Csak az ujjai léteztek a bőrömön. Az agyam dalszöveget keresgélt, szavakat, hogy összefűzze, leírja a pillanatot, de semmit nem talált. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló tenyerére.
Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt Ámulva búvik a szivem S zizegve hull a naptár levele. Vén küszöböm sír, mint a gyerek, Amikor jössz, hogy többször gyere.
Azt akarom, hogy mellettem legyél. Látni akarlak minden reggel. Minden este. (...) Nem tudom, meddig élek még, de ameddig élek, velem legyél, ezt akarom. Néha cigarettát tégy a számba, gyújtsd is meg. Néha tölts konyakot, add is a kezembe a poharat. Mellettem ülj a kocsiban, és nézz is oldalról, ahogy szoktál. Készíts friss törülközőt a fürdőkád fölé. Mondd este, hogy tüntessem el az államról a borostát, ami reggel óta nőtt rajta, hogy értsek belőle, tudjam, megkívántál. Ezt akarom, ezt mind, meg ezer mást tetőled.
- Én mindig szeretni foglak. - Honnan tudod? - Tudom. - Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva? - Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom. - Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél.
Az élet apró örömei... Szép, szeretetteljes pillanatok, amelyeket nem lehet megvásárolni. Egyesek százmilliós lakásról vagy luxusautóról álmodoznak, mások tömött bankszámláról és egzotikus utazásról. Mindenki álmodozik, mindenki vágyakozik.
Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom.
Szeretnék vétkezni veled - s aztán reggelig gyónnám bűneimet.