Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Lefogta a karomat, és szájon csókolt. Olyan meglepetésszerűen ölelt át és olyan erővel, hogy az első pillanatban csak valami furcsa bénulást éreztem. Az egyik karomat kiszabadítottam, és ösztönös mozdulattal a mellének feszítettem. Aztán hamarosan felismerem, hogy védekezésem nagyon önigazoló védekezés, mert a lelkem mélyén kívánom a csókját és az ölelését. Hamar abba is hagytam a védekezést.
A szükséglet hatalmas erő, képes hathatós illúziókat létrehozni.
Próbálom elhessegetni a soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben születik valami új, valami nagyszerű. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk és megvalósítjuk az álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani és melyiket hagyjuk elveszni. Különben is van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk.
Alig ismerlek, de amint megláttalak, azonnal azt éreztem, mintha ismerős lennél - a legjobb értelemben -, mintha lenne bennünk valami közös, egy közös titok. Szeretnélek megismerni, nem tudom miért, de szeretnélek!
Most megigézve állok előtted, számon a csókja orgona-szádnak, s nincs az a mégse, mely leszakíthat rólad. Akarlak. Mint ki elindul ködfolyam-árban, vágyom a titkod, mélybe takartat.
Olyan kevéssel beérném. Szerelmedre régen nem vágyom már. Aki régmúlt emlékek közt gyomlál, messzi kútba nem dob érmét.
A nemi vágy semmit sem ér, ha hiányzik belőle a személyiség képzete.
A valóban szép fizikai szerelem nem más, mint a lélek meggyalázása. Keserű kényszer, hogy a vergődő testtel együtt a benne lakozó törékeny foglyot, a lelket is ölelésbe törjük azokban a pillanatokban. És annál hevesebb ennek a meggyalázásnak a kéje, minél nemesebb lelket dúlunk fel.
Nem is lehet annál jobb, mint ha találsz valakit magadnak.
Nagyon vigyázz, mit kívánsz, miről álmodozol, mert előbb-utóbb minden kívánság valóra válhat.
Néha a vágy ébred fel elsőként, és a szerelem később jön.
Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd.
A természet legszebb alkotása az emberi test. A bőrödet, ha megérinthetem, már az elég lenne, de azután jön a vágy, mintha hatalmas üres tér lennél, és nem bírom elviselni ürességedet, mert szív, von magához, akár egy örvény. Mintha nagyon mélyen durva keretek közé szorították volna a világ dolgait, megmondva, mi van kívül és belül, de ez a határ csak azért lenne, mert azt akarja, hogy pusztítsák el őt. Ugyanolyan szörnyűséges kényszer ez, mint amit a jéghegy érezhet, mikor az óceánba olvad.
A tiltott gyümölcs mindig édesebb, a nőknek és a férfiaknak egyaránt az kell, ami elérhetetlen, amit nem kaphatnak meg, amiért küzdeni kell. Akkor is, ha az, ami már a birtokukban van, sokkal értékesebb vágyuk titkos tárgyánál.
Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért - mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtanám egy-két percig, és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék...
Facebook
Pinterest