Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Vannak olyan álmai, tudom, amelyeket elhallgat előlem. Nem is akarom ismerni őket. De azt mondom, élje meg ezeket az álmokat, játssza végig őket, építsen nekik oltárokat.
Ordítanék utánad, de hiába: oly néma vagyok, béna, mint az állat, és mint a kő, mely megütött, s utána ha belerúgsz, még felvérzi a lábad. Hegedűként, felsodort idegekkel, kiszáradva és megfeszülve élek, oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan sikolt, szikrázik belőlem az ének.
Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek? Akkor se, ha nagyon akarjuk? Akkor se, ha én mindennap növök egy picit, és te már nem nősz tovább? Akkor se, ha holnap én ülök melléd, én mesélek, én fogom a kezed? Nem hiszem! Egyszer, egyetlenegy percig biztosan egyidősek lehetünk.
Azt akarom, hogy rám szegezd a szemed... a valódi énemre. Meg akarok bocsátani neked, aki annyira szeszélyes. Azt akarom, hogy megértsd... a másik énemet.
Amikor a kabócák sírnak c. film
Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.
Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk.
Szeretnék regényhős lenni: az író derekasan elrendezné tornyosuló gondjaimat, s végül elvonulhatnék a jól megérdemelt nyugalomba.
Ez a roskatag börtön az (...), ami miatt leginkább szenvedek. Már túl soká tartott rabságban. Alig várom, hogy kiszabaduljak egy fényes, boldog világba, és ott maradhassak mindörökké, hogy ne csak könnyeimen át láthassam, és ne csak egy fájó szív falai mögül sóhajtozzam utána, hanem vele lehessek és benne, mindörökké.
A kívánságokat nem lehet tetszés szerint előhívni vagy elnyomni. A legmélyebb mélységeinkből törnek elő, mint minden szándék, akár jó, akár rossz. És észrevétlenül születnek.
Végül is nem olyan nagy ügy a testi gerjedelem, egyszerű vértolulás, állati ösztön, amit irányíthatok és kordában tarthatok, akár a hangomat.
Ha valami után nagyon vágyakozol, előbb ajándékozz abból, amid van!
Úgy emlékezett arra az estére, mint olyan pillanatra, amikor eszeveszetten vágyott rá, hogy életre keljen valaki másnak a tekintetében.
Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok.
Amíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa. Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt: "Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem, jóllaktam hűs fügével: tudnál-e nem szeretni?"
Várom, hogy eljössz, Itt vagyok rég, Megfogom a szárnyad, Minek fék, Veled az úton, Ragyog a fény, Én fogom a szárnyad, Emelj még!
Facebook
Pinterest