Idézetek a szerelmi csalódásról
Az meg kitépte egyben a szívem, aztán eldobta messzire innen, én meg reszkettem, semmit se tudtam, Ő meg ott állt mellettem.
Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket.
A szerelem szó sérült, nem okos és nem buta, csak szomorú és megszégyenített, eltakarja az arcát és halkan zokog, megraboltuk, kiüresítettük és megfeledkeztünk tartalmáról.
Néked mit vétettem, hogy már nem akarod szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod; hajad szép függönyét most másra takarod.
A tekinteted, hangod elhagy sajgón, Csak ritkán látom és elvétve hallom, S a nőt, a bennem cserepekre törtet, Rakosgathatom - nem áll össze többet.
A szerelem sebei nem sokban különböznek azoktól a sebektől, amiket csatában szerez az ember.
De annyit még mondhatok, hogy szürkébbek a hajnalok, sötétebb a szél, vergődnek a jövőbeli tegnapok, és csak azért is mondanám, mert tudom, tudom, hogy neked még mindig mondhatnám, mondhatnám az egyszerűen összetettet, mondhatnám egyszerűen az összetettet, egyszerűen csak mondanám.
Az elárvult szeretőt Megtalálhatja egy új szerelem, Ám a nyakat, mely egyszer eltörött, Már nem rakhatják össze, sosem.
Van, hogy nem az első szerelem a nagy szerelem.
Csodálatos, az ember hő kebellel Eseng epedve szerelem után, S csak kínt arat.
Félre szememtől... s lám, szemem enged, félre szívemből!... a szív heve hűl, emlékezetemből félre!... Nem! Ennek a szónak az emlék szembeszegül.
A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. (...) Azt hittem, túlharsog minden mást. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt.
Egyszerre voltam túl sok és túl kevés a férfinak, aki a minden és egy nagy senki volt egyszerre.
A szeretet ereje sok mindenre képes, rajtam mégis csak sebeket ejtett.
Valaki megvert egy gonosz napon, Valaki elment, hogy örökre várjam S hiába vár a ciprus és halom S az éktelen sötét az éjszakában, E bánatot magammal hurcolom...
Facebook
Pinterest